A Design Hét Budapest 2016 rendezvénysorozatának keretében került sor a hazai designszakma legrangosabb kitüntetéseinek, a Magyar Formatervezési Díjak, valamint a Design Management Díj elismeréseinek átadására.

TERMÉK KATEGÓRIÁBAN MAGYAR FORMATERVEZÉSI DÍJAT kapott Animáció alap- és mesterszakunk oktatója
SELJÁN MÁRK ENDRE
Hammer – moduláris csúzli és gumis íj munkája.

 

 

A díj kapcsán rövid interjút készítettünk Márkkal.

Mondj pár mondatot magadról. Hogyan indultál el a művész pályán, miért ezt a területet választottad?
Műszerészként dolgoztam, de szerettem rajzolni. Nagyjából fél éve jártam a közeli rajziskolába, amikor megtudtam, hogy van ipari formatervezés, onnantól kezdett el kifejezetten érdekelni a dolog. Tulajdonképpen véletlen. Ha nincsen ez az ipari-művészeti határterület, akkor inkább konstruktőr lettem volna.

Hogyan alakult az, hogy bár formatervező vagy, jelenleg a METU-n az animációsokat oktatod? 
Amikor kezdtem a formatervezést, akkor a digitális ábrázolás és a 3D éppen csak elkezdetett fejlődni. Kaptam is vegyesen hideget-meleget, hogy miért tulajdonítok neki ekkora jelentőséget. Tény, hogy 2000-2002 környékén még mindig meglehetősen laposak voltak a renderingek, de a virtuális prototípusok készítése elengedhetetlenné vált. Érdekelt az anatómia, az antropometria és az ergonómia. A digitális figurák pedig kellettek ahhoz, hogy virtuális környezetben is tesztelni lehessen a tárgyakat. A plasztika ismerete pedig eleve elengedhetetlen a formatervezésben. Végül megkedveltem a 3D karaktermodellezést és tárgytervezést is, bár segítség nélkül az elején lassan haladtam, akkor legfeljebb a túlhaladt, de legalább angol nyelvű könyvek voltak elérhetők. Tulajdonképpen, visszagondolva az animáció választott engem. Persze ettől még én is rajzoltam fázist hónapokon keresztül a tábla fölé hajolva, de a 3D sok lehetőséget megnyitott.
 

Milyen tantárgyakat tanítasz, és hogy érzed magad ebben a szerepben?
Plasztikát, digitális tervezést, - szobrászatot, - festést tanítok, illetve ezeket a témaköröket kedvelem a legjobban. Nem tudom mennyire vagyok a hagyományos értelemben vett tanár. Szeretek lelkesedni az előadott téma iránt, és igyekszem motiválni a hallgatókat. Inkább érzem magam előadónak. Mivel magamat is folyamatosan képzem, ezért mindig van, ami engem is foglalkoztat, lelkesít és nyitottan tart. Például nem szeretek ülni az óráimon, mert a monitor mögött nem tudok kontaktust teremteni. Maga a tevékenység számomra mindig közelálló volt, lévén a szüleim is tanítottak egy-egy életszakaszukban. Valamikor érdekelt a színjátszás, de végül a színpadi lét maga nem, mindenestre alkalmanként hasznát tudom venni egy-egy ismeretnek.


Mesélj nekünk a munkádról, amellyel elnyerted ezt a díjat. Mi inspirált? Mi a különlegessége? Mit érzel fontosnak a munkád kapcsán kiemelni?
Egy moduláris, gumis íjjá átszerelhető csúzlit terveztem, a „The Hammert”. Inspirálni általában maga a feladat és a megvalósítás kihívásai inspirálnak, azonban tény, hogy a repülésben használt botkormányok formája referenciaként szolgált. Mivel a gyártási fájlokat is én készítem, ezért nem csak a forma érdekel, sőt az elején nem is foglalkoztat különösen. Mondok egy egyszerű példát: a csúzli egyes elemei védelem alatt vannak. Ez azt jelenti, hogy mindenképen olyan tervekre volt szükség, amelyeket érdemes-, lehet-, és megéri védeni. Hónapokig dolgoztam azon, hogy határidőre elkészüljenek azok az alapok, amelyeket aztán majd egy évig finomítottam, hogy elnyerjék a formájukat is.

Különlegessége az a komplexitás, amivel egyszerre számos feladatot tud ellátni. A központi eleme az a csomópont, ami lehetővé teszi a moduláris kialakítást, miközben csökkenti a gyártási költségeket és a járulékos kihívásokat, sőt egyszerűbbé teszi a szállítást és a tárolást is.

Sok dolgot ki lehetne emelni, de a csomópont mellett a markolat kialakítása volt az egyik legkedvesebb feladat. Amikor az ergonómiáról szó esik, a legtöbben arra gondolnak, hogy valamit statikusan, általános körülmények között használunk. Az ritkán merül fel, hogy mi van akkor, ha órákon keresztül tartó dinamikus használat mellett vizsgálunk meg valamit. A gumis íj összeállításban ez azt is jelentheti, hogy 10-20 kg-ot kell kifeszítve megtartani célzás közben, nagyjából 100-150 alkalommal egymás után – egy edzés időtartamára gondolva. A markolat nem csúszhat meg, a csomópont nem oldhat ki, az élek nem sérthetik fel a kezet. Nem mindenki használja ilyen intenzíven az eszközt, de a leggyakorlottabb felhasználók rendkívüli igényeket támasztanak ebben a sportban. Tervezőként ezeket mind szimulálni is kell. Ezt a részét nagyon szeretem.

Mit jelent Neked ez a díj?
Nagyon jóleső elismerés a számomra, mégis talán az a legfontosabb, hogy a szakmának, a fiatalabb generációnak mit jelent. Ipari formatervezőként szerencsére már van néhány gyártott termék a hátam mögött.  Az, hogy ezt a díjat most a Hammer kapta, az én tolmácsolásomban azt jelenti, hogy a gyakorlatban megvalósult és gyártott termék, amely kellően kifinomult megoldásokat és esztétikai minőséget képvisel, az értéket jelent társadalmi szinten is.


Milyen jövőbeni terveid vannak? Mivel foglalkozol tervezőként most?
Általában két-három évre előre dolgozom és gondolkozom a mindennapokban is, mivel ennyi idő egy termék átlagos fejlesztési ciklusa. Saját projektjeim is futnak a csúzli témakörben. Az írországi és angliai csúzlis közösséggel is jó a kapcsolatom, egyes eseményeket támogatok is. Tervezni folyamatosan tervezek természetesen, de menet közben nem tudok róluk beszámolni. Ezt a kezdetekkor nehéz volt megszokni, de az iparban, a gyártásban éles a verseny. A túlzott vagy korai nyilvánosság kerékkötője az értékesítésnek és a brandingnek.
 

Tanárként miben gondolkozol?
Az foglalkoztat, hogy szót tudjak érteni a hallgatókkal. Mindenki másképpen viszonyul a digitális alkotói folyamatokhoz. Amikor elkezdtem tanítani 9 évvel ezelőtt, a legnagyobb gondot az jelentette, hogy sokan önbizalomhiánnyal küzdve nem hitték el, hogy gyakorlással és figyelemmel ezek sem nehezek. Ma már inkább a manualitás értékeit kell olykor kiemelni. Ami leginkább foglalkoztat, hogy milyen módon strukturálom azt a tudást, amit szeretnék átadni. Nem mindegy, hogy amikor valamivel foglalkozunk az órán, azt mennyire gyakorlottan, átgondoltan magyarázom. Minden részleten igyekszem csiszolni. A karbantartható, hangolható tudásanyagban bízom.

 

Megrendelő: Nathan Masters
Gyártó: SimpleShot Inc

A Slingshot amerikai cég megrendelésre készült Hammer moduláris csúzli különlegessége, hogy rövid szereléssel, megfelel a változó versenykihívásoknak.
 

A díjazott művek - köztük Márk munkái is – november 20-ig tekinthetőek meg az Iparművészeti Múzeumban.

2016. 09. 27.