Kérdezd a mentort! sorozatunk következő interjújában Z. Halmágyi Judit válaszol Németh Flóra, a Belsőépítész tervező művész mesterszak nagykövetének kérdéseire. Az interjúból megtudhatod, hogy Judit, hogy lát neki egy új feladatnak, vannak-e bevált rituáléi és, hogy szerinte milyen kapcsolat van játékosság és alkotás között. 

 

 

Hogyan kezd hozzá egy új tervezési feladathoz? Mik az első lépései tervezése során?   

 

Z. Halmágyi Judit: Először is, ha megkeresnek és elmondják, hogy mit szeretnének, azt elraktározom, megtanulom az igényt és a programot. Ez után az első lépés kimenni a helyszínre, ahol letapogatjuk a teret, figyeljük a tájolást, felvesszük a hely szellemét. Elindul egy intuitív vizionálás, egy belső sugallat, amire nagyon kell figyelni, mert később mindig igazolást nyer, hogy ezek a legerősebbek. Ezt követő lépés a helyszíni épített és kulturális környezet feltérképezése, ezzel párhuzamosan elkezdjük tanulmányozni a feladatot. Minden egyes feladata egyedi és megismételhetetlen, ezért az összes témával kapcsolatos eddigi ismereteinket a helyi környezethez igazítva mindig újra értelmezzük.  Ezeket érlelve indul a tervfejlesztési folyamat, egy emergens együtt-gondolkodás, egy fejlődési spirál. Itt már bevonjuk a szükséges és alkalmas szaktervezőket, szakértőket. 

 

Van-e bármilyen rituálé vagy rituáléhoz hasonló folyamat, amit minden tervezés során alkalmaz?   

 

Z.H.J.: Igen, az előbb említett helyszínen való bejárás. Az a rituálé maga, ahogy elkezdem, hagyom, hogy hasson rám a táj és a környezet, de a legfontosabb, hogy el kell csendesedni, magunkba mélyedni, kinyitni a szívünket és az elménket és akkor intuitíven jönnek a gondolatok.  

A második egy profánabb dolog, amit a mesteremtől kaptam, aki az ő mesterétől és már generációk óta adjuk tovább. Ez a 6B-s ceruza, amivel teljesen felszabadultan kezdjük el kirajzolni, kiírni a legelső vízióinkat. Ezek lehetnek asszociációk, szavak, társművészeti vonatkozások, látott példák stb. 
Ez az, a rajzolás, a mozdulatok ereje, amit továbbadunk a diákoknak. A nagyon puha grafit egy alkotói szabadságot ad, egy alkotói rajz, ahol még megkötések nélkül kifejezhetjük az érzéseinket, gondolatainkat. A feszes műszaki rajz csak ezek után következik. 

 

Mi adja a legnagyobb motivációt az építészeti tervezéshez és alkotáshoz mikor néha rengeteg a megkötés, az akadály és az eltérő nézőpont, ami az alkotókedvet elnyomja?   

 

Z.H.J.: Kedvenc gondolatom, hogy a hindu filozófia szerint az ég ránehezedett a földre és így született az ember. Tehát az élet nyomás alatt születik. Minél inkább meg vagyunk kötve, annál izgalmasabb, szellemesebb választ tudunk adni. Nem negatívnak élem meg, hanem egy kihívásnak, mert tudom, hogy ezáltal még jobb megoldást tudunk adni, a megkötéseket egy kis csavarral előnyre lehet fordítani. Sőt, a megkötések általában közösségi érdeket képviselnek és az ennek való megfelelés még inkább fontos. 

 

Mi lenne a legfontosabb tanácsa a most kezdő építészek vagy belsőépítészek számára?  

  

Z.H.J.: Periklészt idézve, a szabadság foka a bátorság. Azt tanácsolom, hogy önmaguknak tanuljanak és önmaguknak feleljenek meg, ne másoknak. Vissza kell térni a homo ludens, a játékos ember létéhez. Magukat szabadítsák fel, hogy az alkotás öröme elterjedjen bennünk A tudás a rációhoz szükséges, de a tervezéshez a szabadságot, a játékosságot és az alkotás élvezetét éljék meg.  

2021. 05. 14.